igen, szombaton megszületett a legkisebb Deák csemete. Nevesint Deák Mira.

Becsületére legyen mondva, hogy ő is munkaszüneti napot választott, méghozzá olyat, amit a választott országában ünnepelnek. Amikor ő ünnepel egy egész ország ünnepel és hát igy tettünk mi is. Méghozzá rögtön egy Országház és Terror Háza látogatással. Az előbbi csalódás, az utóbbi meglepetés volt számomra. A szent koronán kivül sokmindent nem mutattak meg a nagyközönségnek. Bezzeg a Terror Házában van minden. Olajtól lucskos tanktól a nyilas egyenruháig. Utóbbi elő is hozta a napi politikát a mellettem álló hölgyből, aki utalva az apró nyilas ruhaméretekre kifejtette azon nézetét, miszerint mindig az ilyen alacsony férfiakkal van a baj, nézzük csak meg, most is "egy ilyen a vezér". És búcsúzóul elmondott egy viccet is a témábavágóan:

- Mi a különbség Isten és Orbán között?

- Isten nem akar Orbán lenni.

Egyenruhák a kép jobb oldalán...

Ezután következett egy fergeteg tejfakasztó buli. Liszy, Zita, Felix, Szab és Okos haverja is képviseltette magát. A borozgatás és pizzázás után az A38 felé vettük az irányt (köszi Ildi a jegyekért), ahol egy kisebb lökdösődés után elfoglaltuk jól megérdemelt helyünket a szinpaddal szemben. Ideje is volt, mert a srácok már nagyban nyomták a Béke presszót. A zenekar kitett magáért. Jól nyomták az új számokat is, és már végre elfelejtették az amúgy régen koncertkiller hatású depi blokkot, ami a két album melankólikus számainak meghallgatására kényszeritette a hallgatóközönség azon részét, aki nem használta ki az időt sörutánpótlásának beszerzésére. A koncertet követően a boldog Apukánál szálltunk meg (itt köszönet Bálintnak),a kit hálánk jeléül másnap egyenesen az intézménybe szállitottunk, ahol családja másik fele átmenetileg tartózkodik.